A kötés és horgolás rejtélyeit, a különböző technikákat még egész kisgyerekkoromban Édesanyámtól tanultam. Megszerettette velem azt a folyamatot, amíg a kézzel kötött és horgolt modelleket megálmodom, megtervezem és elkészítem, megtanított a színek és formák harmonikus kiválasztására.
Középiskolában minden általam kötött ruhadarab elnyerte környezetem tetszését, és talán kicsit irigyeltek is az egyéni stílusú pulóverem, sapkám, sálam miatt.
A kilencvenes években indult útjára Magyarországon is a Burda cég által meghirdetett Európa legjobb hobbivarrónője címért kiírt vetélkedő. A Burda Budapest 1993-ban negyedik alkalommal hirdetett meg versenyt, melyre mindenki jelentkezhetett, (aki nem foglalkozik hivatásszerűen varrással), ebben az évben először újdonság volt a kötött modellek kategóriája is, amit természetesen be is kellett mutatni a zsűrinek, közönség előtt.
Gondoltam kipróbálom, hogy szakavatott iparművészekből álló zsűri hogyan vélekedik a munkámról, elképzeléseimről. (5 darabos teljes kötött öltözékkel neveztem, csak a cipőm nem volt kötött.) Sikerem volt, több selejtezőt követően az országos döntőbe kerülve az elsők között végeztem az ezt követő két évben is.
A későbbiekben kreativitásom tovább fejlesztettem, ünnepi lakásdekorációk készítésével, és mivel informatikus vagyok, weboldalakat szerkesztésével.
A babaruhák kötése, horgolása kisfiam születésekor került közel hozzám, majd unokám is talpig kötött rucikat viselt. Jelenleg is törekedtem, hogy az pl. az új divatos Ponytail sapka elsőként unokámnak készüljön el. Egyedi baba termékeimet kiváló alapanyagból kézzel, és sok szeretettel kötögetem.
